1957. február 24-én születtem Szigetváron. A viharos 1956-os események után a szüleim úgy gondolták, hogy a Szigetvári „bába” nagymama közelségében és kezében biztosabb a világrajövetelem.

Születésem után Zalaegerszegre költözött a család, mivel édesapámat katonai szolgálatra a Zalaegerszegi határőrség állományába helyezték át. Az általános iskolai tanulmányaimat a Petőfi Sándor Általános Iskolában, középiskolai tanulmányaimat a Zrínyi Miklós Gimnázium orosz-angol tagozatán végeztem.

Tulajdonképpen egy sikertelen egyetemi (Keszthely Agrártudományi Egyetem) felvételinek köszönhetem, hogy a sors a műszaki pályára irányított. A ZALATERV tervező vállalatnál töltöttem el két évet, mint műszaki rajzoló, és itt megláttam a műszaki pályában rejlő kihívásokat.
1977-ben felvételiztem a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Útépítés szakára, ahol 1981-ben szereztem diplomát.
A diploma megszerzése után férjemmel Nagykanizsára költöztünk, ahol a KÖGÁZ Rt-né helyezkedtem el, mint úttervező. A következő évek nemcsak munkával teltek, mert gyarapodott a családunk, megszülettek a fiaim Péter és Bence.

A szülési szabadság után a Nagykanizsai Városi Tanács Műszaki Osztályán kaptam új lehetőséget államigazgatási ismereteim bővítésére, főmunkatársi munkakörben. 1986-ban Nagykanizsa Városért Aranyplakettel ismerték el munkámat a Kossuth téri felüljáró felújítása kapcsán.

1987 évben új lehetőséget kínált az élet és visszaköltöztünk imádott városomba, Zalaegerszegre, ahol a Zalaegerszegi Közúti Igazgatóság Minőségfelügyeleti Állomásán helyezkedtem el. Izgalmas 2 év következett, mivel az útépítés, kivitelezés területére tévedtem, hasznos szakmai ismertekkel bővíthettem tudásomat. A munkaterület három megyére terjedt ki Zala – Somogy – Baranya megye.

1989-ben csábító állásajánlatot kaptam a Zala Megyei Tanács Közlekedési Osztályára, főmunkatársi munkakörbe, így váltottam és 1999-ig itt dolgoztam. Közben az osztály több átszervezésen esett át, és végül is a felmondásomat az akkor már Zala Megyei Közlekedési Felügyelethez nyújtottam be. Nehéz döntés volt, mert fantasztikus közösségben dolgozhattam itt, az osztályvezetőm – Tompos Imréné,
Kata, pedig a szakmai példaképem lett. De csábított a kihívás, hogy kipróbáljam magam a vállalkozói világban, így 1999-ben céget alapítottam, Profi-Copy’99 Kft. néven, ahol úttervezéssel, terv-és fénymásolással – és hogy három lábon álljon a cég – hőlégballon utasrepültetéssel foglalkozunk.

Az elmúlt 17 évben fantasztikus tervezési munkákkal kínált meg az élet, hogy csak a nagyobbakat említsem:

Keszthely Autóbusz állomás (Regionális Operatív Program), Zalaegerszeg, EDELMANN Nyomda, Zalakaros, Termál úti kerékpárút, Hévíz, Dombföldi utca (Korok és Borok turisztikai út), Nagykanizsa, Csengery út kerékpárút, Nagykanizsa, ROP Thury lakópark, 74-75. sz. utak körforgalmi csomópont, Balatongyörök 71. j. főút körforgalmi csomópont, Nagykanizsa, Arany J. – Kalmár u.
körforgalomi csomópont, Lenti városközpont… A hőlégballonnak köszönhetően, pedig „berepültem” Európát, a Franciaországi Loire völgyétől kezdve az Ausztriai Dachstein gleccseren keresztül az Erdélyi Kárpátokig. Az idei év fantasztikus ajándéka pedig a Zala Megyei Mérnök Kamara aranygyűrűje, amelyhez hasonló örömet és büszkeséget csak a fiaim születésekor éreztem.